„Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott az Úr haragjának botja miatt. Sötétben űzött, hajtott, ahol nincs világosság. Bizony, ellenem fordítja kezét folytonosan, egész nap. Elsorvasztotta húsom és bőröm, összetörte csontjaimat. Körülbástyázott engem méreggel és fáradsággal. Vaksötétbe helyezett engem, mint a régen meghaltakat. Falat emelt körém, nem juthatok ki, súlyos bilincsbe vert. Ha segítségért kiáltok is, elzárkózik imádságom elől. Faragott kőből emelt falat utaimra, ösvényeimet járhatatlanná tette.” JerSir 3,1-9

Jeremiás nem finomkodik a szavakkal. Egészen pontosan elmondja Istennek amit éppen érez; és tudod mi van? Isten egyetért vele. Azt szeretné, hogyha minden csalódottságodat neki mondanád el és nem a feleségedre, a gyerekeidre, a főnöködre vagy egy online blogra vetítenéd ki. Bízd teljesen Istenre, mert ő képes kezelni a helyzetet.

Isten tudja kezelni a haragodat, a panaszaidat és a csalódottságodat. Azt akarja, hogy mindezt neki mondd el, hiszen szükséged van rá, hogy kiadd magadból. Ez egy nagyon mély élmény. Ha nem teszed, akkor a következő történhet: ahogyan mondani szoktam, „Amikor folyamatosan elfojtom magamban az érzelmeimet és a haragomat, azt a gyomrom megjegyzi. Amikor a félelmemet és a dühömet nyelem le, azt pedig a hátam jegyzi meg.” Ha nem beszéled ki magadból a dolgaidat, akkor a tested látja majd kárát annak.

Egyszóval tehát ki kell adnod magadból, és Isten elfogadja, amit adsz. Csak rajta, nyugodtan legyen dühkitörésed vele. Isten a te mennyei Atyád és még így is szeret téged, ahogyan a szülő szereti a gyermekét, akkor is, amikor az esetleg „földhöz veri magát”.

Nem tudhatod, hogy Isten miért enged megtörténni bizonyos dolgokat az életedben, ő nem tartozik neked magyarázattal erre nézve, mert ő Isten, te pedig nem vagy az. De majd egy napon – és talán még azelőtt, hogy a mennybe kerülnél– képes leszel majd hátranézni és meglátni az ő tervét. De addig is, amíg ez a nap eljön, bízd az aggodalmaidat Istenre.